A klasszikus torna, mely minden sport őse és alapja, a mi egyesületünk alapítói előtt is mint "a sportok sportja állt" olvashatjuk az UTE 1935-ben kiadott jubileumi évkönyvében. Az 1885-ben megalakult szakosztály első évtizedeire a tömegtornákon, dísztornákon, bemutatókon való részvétel volt a jellemző.

Első neves versenyzőink UTE-s pályafutása a 20-as években kezdődött. 1926-27-ben 80 tornásza volt a szakosztálynak 30 leány és 50 fiú. Zsigmond Géza testnevelő és Békéssy Győző tornász olimpikon vezetésével több sikeres versenyzőnk volt: Kende Rezső, Kiss Kálmán, Ritter Frigyes, Hegedűs József, Kövess Zsigmond.
Első magyar bajnokunk Francia István volt, aki 1930-ban függeszkedésben nyert aranyérmet. 1933-ban Barta Ferenc gyűrűn, Hegedűs József lólengésben és korláton lett bajnok.
Első olimpikonjaink 1928-ban Kende Rezső 1932-ben Hegedűs József voltak.  Az első 50 év során a fentieken túl, áldozatos munkájával segítette a szakosztályt:  Erődy Béla tornatanár, Diamant Jenő és lovag Gerhauser Sándor sportvezető.
A második világháború után Vida Ignác vezetésével újra indult az élet a Tornaszakosztályban. Az igazi megerősödés 1952-ben történt amikor a híres debreceni szakember Aradi Gyula és versenyzői, Mogyorosi Klencs János, Kocsis Károly, Dibáczi Béláné és Béla, Kincses Ferenc, Gyulai László és Juhász Gábor a Budapesti Dózsába igazoltak. További versenyzők jöttek a szakosztályhoz: Simonfalvi László, Zalai Lászlóné, Dobozi Lászlóné.
A női tornászok Trebits Jolán vezetésével egyre eredményesebben szerepeltek, később Lemhényíné Tass Olga irányította a női tornát.
A szakosztály tagjai télen a Bezerédi utcában, nyáron a Timár utcai vizitelepen edzettek. Aradi Gyulától Sántha Lajos dr. vette át a szakmai irányítást. 1954-től a zuglói Cházár András utcai Iskola tornatermében folytatták a munkát, majd  a Kun Béla téri Ludovika tornatermébe költöztek.
A legnagyobb siker Keleti Ágnes nevéhez fűződik, aki az 1954-es Világbajnokságon gerendán bronzérmet, majd az 1956-os Melbourni Olimpián négy arany és két ezüstérmet szerzett. Sajnos a női torna történetében ezután több évtizedes kényszerszünet következett.
Akrobatikus tornában sorra nyerték versenyzőink a bajnokságokat. Csaba Gyula, Garzol Sándor, Égerer György, Bozóki János , Göncző József és társaik 1953 és 1959 között sikert sikerre halmoztak.
1957 és 60 között Bejek Géza és Varga Lajos több szeren mesterfokú bajnokságot nyertek, sportpályafutásuk befejezése után mindketten edzőként is kiemelkedő munkát végeztek.
A szakosztály az 1960-as években is meghatározó szerepet töltött be a magyar tornasportban. Válogatott versenyzőink: Kiss Tóth Sándor, Bordán Dezső , Kovács Gyula, Kisteleki Antal számos hazai és nemzetközi versenyeket nyertek. Az 1970-es években Molnár Imre majd Donáth Ferenc és a 80-as évektől Kakukk József volt a férfi szakág meghatározója.

Donáth Ferenc az 1980-as Moszkvai Olimpián csapatban bronzérmet szerzett.

Molnár Imre:
Két olimpián vett részt: 1972-ben Münchenben az összetett csapatversenyben a 8. helyen végzett a magyar gárda, Imre pedig egyéni összetettben a 19. helyen zárt, négy évvel később Montrealban a csapatversenyen 4., ugrásban 5., egyéni összetettben pedig a 8. helyen végzett. Az 1973-as grenoble-i Európa-bajnokságon lóugrásban bronzérmet szerzett, egy évvel később a várnai világbajnokságon csapatban 4., lólengésben 5., ugrásban 6., egyéni összetettben pedig a 11. helyen fejezte be a küzdelmet. 1970 és 1980 között állandó tagja volt a magyar válogatottnak. Isten éltessen sokáig!

1980-ban örömteli eseményként a klub akkori elnökének  - Hólya István Úrnak – maximális támogatása mellett megépült Újpesten a klub Tornacsarnoka. A minden igényt kielégítő, modern és tökéletesen felszerelt tornateremben a férfi torna mellett Bejekné Förstner Klára irányításával ismét beindult a női szakág. A tapasztalt, nagy szaktudású edzőnő (a női válogatott vezetőedzője volt korábban) irányításával hatalmas munka kezdődött Újpesten. Klári néni vezetésével egy fiatal edzőgárda (Fekecs László,Sátori Melinda,Kőszegi Vilmos,Antal Erzsébet) járta az általános iskolák alsó tagozatát, és rengeteg kislánnyal kezdték meg a komoly szakmai munkát. Bejekné szakmai tudása, szervezőkészsége, és a fiatal edzők lendülete hamarosan eredményekben is jelentkezett. 1985-ben Barna Erika már megnyerte az Ifjúsági Magyar Bajnokságot. Az Ujpesti Dózsa leány csapatai alig öt év elteltével már korosztályuk legjobbjai közé tartoztak.
1986-ban Győrből edzőikkel (Sági László,Szólás Nándor) együtt az Újpesti Dózsába igazoltak a legjobb ifjúsági fiú versenyzők - Fajkusz Csaba, Csollány Sziveszter, Élő Róbert, Orbán Tamás. A férfi szakág saját nevelésű  versenyzői – Kakukk József,Tóth Balázs,Marjanusits Márton, Rezács  Péter és Zoltán – a győriekkel megerősödve hosszú éveken keresztül kiemelkedő eredményeket értek el a hazai és nemzetközi mezőnyben.1986-ban Fajkusz és Élő már Dózsásként nyert junior és ifjúsági bajnokságot.A lányok közül Molnár Krisztina és Ábrahám Zsuzsa a serdülők között bizonyították kivételes tehetségüket. 1987-től a felnőttektől kezdve egészen a serdülő korosztályig a lila szín meghatározó volt a hazai tornaversenyek eredményhirdetésekor. A tornászpályafutásukat befejező fiatal versenyzőknek - Simko Andrea és Marjanusits Márton - a szakosztályban edzői munkát biztosítottak, továbbá a KSI-ből Pintér Attila hozott egy serdülő fiú csapatot. Így teljesen biztosított volt a legfiatalabb utánpótlás foglalkoztatása is.Bejekné legkedvesebb tanítványa – Barna Erika – váratlanul a sportpályafutása befejezése mellett döntött,ezért Klári néni elvállalta a koreai válogatott közvetlen olimpiai felkészítésének irányítását. Munkáját átmenetileg a békéscsabai tornaműhelyből jövő Juhász Judit  vette át a női szakág ifjúsági versenyzőinél.Az 1988-as Szöuli Olimpián Fajkusz Csaba a magyar férfi tornászcsapat legfiatalabb versenyzőjeként  vett  részt, ahol Bejek Gézáné a koreai csapatot írányította nagyon sikeresen.Csollány Szilveszter és Élő Róbert ezidőben már ifjúsági világversenyeken kezdte mutogatni „oroszlánkörmeit”!
1989-ben Bejekné visszatért Szöulból,és a férfi szakágat vezető Sóvágó Lajossal szívesen vette a békéscsabai tornaműhelyből jövő edzők (Juhász Judit  és Kaptay József) szakmai,és szervezési ismereteit a „tornaosztályos” rendszerrel kapcsolatban. Maximálisan segítették az óvodás kiválasztás és a „tornaosztályos” rendszer budapesti elindítását! 1989.szeptemberében a Szilágyi úti tornacsarnok első emeletén a Mód Aladár Általános Iskola igzgatónőjének (Katona Józsefné – Margó néni) segítségével megkezdte működését az Újpesti Dózsa első 24 fős tornaosztálya.
Az osztály edzői: Juhász Judit ,Kaptay József  és Bernáth Zoltán - tanítónő: Páhi Emma voltak. Ebből az osztályból került ki a későbbi évek legsikeresebb UTE-s női versenyzője – Ónodi Gabriella is. A tornaosztályos rendszer, a szervezett keretek közötti utánpótlás nevelés az eredmények folytonosságát biztosította.Bejekné 1989-ben elfogadta a Testnevelési Főiskolán felajánlott tanári állást,és ettől kezdve másodállásban dolgozott a tornászlányokkal. Sóvágó Lajos Angliába költözése után a  férfi szakághoz edzőként visszatért Varga Lajos,aki korábban a klub olimpikonja és a Rezács ikrek  edzője volt.

1990-ben tovább erősödött a női szakág,a Vasasból átigazolt edző házaspárral (Köteles Krisztina – Hubacsek László),akik egy csoportnyi kislánnyal jöttek a Dózsába,akik serdülő csapat és egyéni  bajnokságot is nyertek. Az UTE férfi tornászcsapata hosszú évekig nem talált itthon legyőzőre!A férfi szakágnál a Csollány-Élő-Fajkusz trió folyamatosan szállította az eredményeket – hazai és nemzetközi szinten is! Fajkusz Csaba 1990-ben  6.helyezett lett az EB összetett versenyében, Csollány gyűrűn és lóugrában is döntóbe került.  A lányoknál Ábrahám Zsuzsa és Molnár Krisztina volt az,aki válogatottként egyre jobb nemzetközi eredményeket ért el.  Az 1991-es évben a VB 8-ik helyzett férfi csapatnak Csollány, Élő, Fajkusz ,míg a szinén 8-ik női csapatnak Molnár Kriszta  volt az UTE-s versenyzője. aki az ifi EB-n ezüstérmet nyert a felemáskorláton. Terdik,Petráss,Kersák az ifi lányok között jeleskedett. A Rezács ikrek a sportolás mellett megkezdték edzői munkájukat az utánpótlás csoportoknál. Juhász Juditot ezévben nevezték ki a női szakág vezető edzőjének,és  először került megrendezésre az UTE-SPICCO Kupa Nemzetközi  Női Tornaverseny,melyen nagyon sok – később olimpián szereplő tornász kezdte meg nemzetközi szintű versenyzésést! (pl: Nataija Sirenko, Verona Van de Leur. Sussana Hermes Jana Kromskova,…)
Az 1992-es évben   Csollány Szilveszter  és Molnár Kriszta szerepelt kiemelkedően!! A szenkénti világbajnokságon Csollány a gyűrűn ezüst érmes lett, Molnár Kriszta korláton 5.helyen végzett. A sikeres Eb szereplés után (Csollány  gyűrű 3, Molnár K. egyéni összetett 8. hely)  Fajkusz és Élő Róbert mellett mindketten tagjai voltak az 1992-es olimpián remekelő magyar válogatottnak. A női csapat 6., a férfi csapat 8. helyen végzett.1993- Ábrahám Zsuzsa nagy éve volt,kiemelkedően szerepelt az OB-n a szerbajnokságon is, mégsem került be a VB-re utazók közé. A Hubacsek házaspár Olaszországba szerződött, tanítványaik nagyrésze a Postásban folytatta pályafutását. Az UTE fiataljai közül Vígh  Attila, Fekécs Kristóf, Ancsin Dániel, Ónodi Gabriella, Bán Nikolett kezdte bontogatni szárnyait. Molnár Krisztina befejezte tornászpályafutását, és az atlétika rúdugrás számában folytatta tovább sportolói pályafutását. Ez időtől már  atlantai olimpiára készültünk, és az utánpótlás is szép eredményeket ért el. 1996-ban Csollány ezüstérmes lett a gyűrűn, Ábrahám felnőtt EB-n, Ónodi ifjúsági EB-n szerepelt. Edzőként Újszigeti Katalin került az UTE-ba – Fekecs László mellé. Az amerikai kiruccanása után Csollány Szilveszter a Dunaferrhez igazolt, melynek színeiben 2000-ben Olimpiai Bajnok lett!
                                                                    

Ezért az eredmények terén a női szakág vette át a vezető szerepet. Ábrahám Zsuzsa VB-ken bizonyította, hogy helye lett volna az atlantai csapatban, és a nemzetközi versenyen jelentősen segítette a fiatal Ónodi Gabi menedzselését. Ennek eredményeképp az 1998-as szentpétervári Európa Bajnokságon Ónodi Gabi talajon 6. ,egyéni összetettben 12. helyezést ért el,és rendületlenül készült a sydney olimpiára. 1999-ben komoly nehézségekkel kellett szembenéznünk - megszűnt az UTE állami támogatása, az UTE Tornaszakosztályának végzetes nehézségekkel kellett szembenéznie! Át kellett szerveznünk az életünket!! Fent kellett tartani a versenysportot, az edzőket, ezért a tömegsport irányába kellet nyitnunk. Az edzők közül előbb Szólás Nándor ment el tanítani, később Sági is befejezte a tornával való foglalkozást, Varga Lajos pedig nyugdíjba vonult, így az egyesület vezetése a szakosztályvezetői teendőkkel Juhász Juditot bízta meg. A kvalifikációs VB előtt a sportolói pályafutását edzőként folytató Ábrahám Zsuzsa Németországba szerződött csoportját a Kaptay-Juhász edzőpáros vette át Az „ős UTE-s”  Molnár Imre elfogadott egy angliai szerződést! A nehézségek ellenére Tiencinben Ónodi olimpiai kvótát szerzett. Sajnos a női tornában kialakult érdekösszefonódások miatt a 17 éves tornászlányt belekényszerítették egy méltatlan harcba, itthon ismét meg kellett küzdenie az olimpiai kiutazásért. Erre a plussz teherre még nem volt felkészülve, pszichikailag kimerülve,de becsülettel segítette a magyar csapatot a párizsi EB-n, majd szomorúan vette tudomásul, hogy helyette Nyeste Adrienn utazott Sydney-be.(Aki nem tudta befejezni a versenyt!).  Ez a méltánytalanság nemcsak Gabit érintette keményen, de edzői is padlóra kerültek. Nem is beszélve arról, hogy ezzel elveszítettük a  megélhetéshez nélkülözhetetlen szponzori támogatás megszerzésének lehetőségét is.2000. őszén az Újszigeti-Fekecs edzőpáros  17 versenyzővel a JTE-be igazolt,a férfi szakághoz ukrán edző került (Dimitrij Selivanov). Ónodi Gabi  2001-márciusában befejezte a tornát, helyét a világversenyeken Pap Írisz vette át. Új csoportok kezdték meg működésüket, csak a Kaptay-Juhász edzőpáros jelentette az állandóságot a szakosztály életében!2002-ben Ónodi  visszatért a tornába és a debreceni VB-n élete legjobb formáját mutatva szerepelt, de egy apró hiba miatt nem került tovább a selejtezőből,ezért elfogadta az edzői által megszerzett amerikai torna ösztöndíjat. Juhász Judit  a körülmények ellenére a  mai napig élete legnagyobb edzői hibájának tartja, hogy az „új csoport” felkészítése miatt nem vett részt a debreceni VB felkészülés utolsó szakaszában! Bár az új csoport tagjai (Tollay,Pásztor) még szép eredményeket értek el a serdülő korban – mégsem maradtak meg a tornasportban!

2004-ben Juhász Judit  szakosztályvezető elkezdett foglalkozni a gumiasztal sportággal, melynek eredményeképp a gumiasztal szakág hamarosan az országos rangsor élére került. Juhász Zsolt gumiasztal élet  „próbababája”-ként egyre szebb nemzetközi sikert ért el.(EB 29.,majd EB 19.hely)
A férfi szakág fenntartása nem volt egyszerű feladat! Az anyagi nehézségek ellenére 2007-ben az UTE-ba igazolt BERKI KRISZTIÁN, aki  a nemzetközi tornaszövetség „furcsa” szabályai miatt  nem  szererepelhetett a pekingi olimpián! 2010-ben Berki Krisztián az  év felnőtt sportolója lett, Demeter Enikőt  és Juhász Zsoltot az év legjobb gumiasztalos sportolójává választották!
2011-es VB-n megszerzett  2. Világbajnoki címe londoni kvótát jelentett Berki Krisztián számára.

Jelenleg a szakosztály edzői -  Berki Krisztián és a gumisztal szakág eredményes szereplése mellett  -  a férfi-női  szakág fellendítésén dolgoznak! Napjainkban fontos szerepet szánunk az utánpótlás és az élsport mellett az egészséges életmód megismertetésére és a „tömegsportra” is! Töretlenül bízunk abban,hogy az elkövetkező években a sport és a torna szerepe előtérbe kerül, hiszen a jövő építésében nélkülözhetelen az ifjúság megfelelő kondíciója!

Jelszavunk: „Tornával a jövöért!!” Hajrá  UTE, Hajrá TORNÁSZOK!!